Érdekességek, ajánló
Születés (Hete) másként! 2012

Szemerkélő eső odakinn. Reggel 6 idebenn. Szokásos reggeli ütközések. Fiam nyakkendőben és alsógatyában tömi a müzlit magába. Mintha kényszeredettebben rágná, már csak két óra, és kiterítik elé a matek érettségi első lapjait. A tízórai ma különösen gondos, csoki, szőlőcukor, sok tea, sonkásszendvics, a tengert át lehetne vele hajózni. Aztán a kép, ahogy távolodik a nagyanyó zöld biciklijére felmadzagolt kitömött aktatáska, a kiválóan szabott gyapjú öltöny (aminek a nadrágja majd az első kanyarban kiszakad), egy vörös lobonc, és az elmaradhatatlan fekete kalap – ezennel jó szolgálatot téve, egybetartva a szanaszét csapdosó gondolatokat, s távoltartva a már alig észlelhető párát.

Délelőtt 11 az iskolában. Megvan. Kalap, aktatáska, széles mosoly, szűkszavú válaszok, szertelen mozdulatok, egymásba-fonódó fiú röhögések. Irány a “Kishordó” ebédig, a matek után jár egy fröccs a sarkon. Szabadság fiúk!

Tekerek haza, megajándékozottan a délutáni szelíd napban. Dúsan, túlcsorduló mértékkel, miértek nélkül…erről dúdolgatok. Epret árulnak a sarkon, gyönyörűt drágán, aprót olcsóbban. “A szebbikből egy fél kilót”, s elnyelem a folytatást, hogy egy fiúnak lesz, aki nagy utat tett meg. A bicikli kosarába gyömöszölöm a dobozkát, a táska mellé. Óvatosan szállok föl, hogy épségben hazaérjen a gyümölcs, kibírom, nem veszek belőle. Épphogy lendületbe jövök, kikászálódva a fejemből, egy ismerős erős hang a régi alma mater előtt utánam szól: “Heló Anikó, mi van a fiúval? Hátra nézek, Ica néni néz vissza. Az első tanítónéni. Ez az erőteljes, életre való hang kísérte először a tanulás fészkébe, aztán az ő keze lökdöste tovább, mikor szűkös lett számára a hely. Hátra intek, minden rendben, a szeme csupa érdeklődés és szeretet, nem állok meg, a kerékpár megbicsaklik s mint a niagara árad a könnyem, a ki tudja honnan patakzó, öröm , hála, és temető, búcsúzó és újrakezdő, a kiszakadó és tisztító víz..a következő kereszteződésig szalonképtelenül zokogok, csak ne akarjon senki megvigasztalni. Majd visszateszem a dobozból kiguruló epreket a helyére, megtörlöm az orrom, és a kátyúkat kerülgetve hagyom, hogy az út vezessen haza.

F.A.

 

Közösségi média:
Az oldalt fejlesztette:
Fejlesztés alatt